KARCOLAT #21 – TALÁLKOZÁS

   Fáradtan zuhantam le a kanapéra. Nem gondoltam volna azt, hogy el fog jönni, de kellemesen csalódtam benne. Már rég nem találkoztunk és ennek ellenére mintha soha sem váltunk volna el. Bár az elején egy kicsit zavarban voltunk, de pár pohár bor hatására felengedtünk. Haza felé már kézén fogva jöttünk és ő felidézte, hogy hogyan vallott nekem szerelmet, amin jót nevettem, mert nekem akkoriban csak annyi volt a válaszom: Tudom. Az ajtómig kísért, majd egy homlokomra nyomott csókkal búcsút intett nekem.