KARCOLAT #18 – MAGÁNYOS SZERETŐ

   Szorosan tartanak a karok még is fázok. Hiában árad a testéből a meleg egy cseppet sem érzek belőle. Mellette vagyok még is magányt érzek. Mint mindig. Még velem van pár percig, majd elenged és magamra hagy. Magamra húzom a takarót és a bennem levő magány könnyekben tör a felszínre. Pár órát végig sírok nélküle, majd újra meg jelen és kezdődik ellőről az egész. Pár óráig szorosan tart, majd elenged, mint mindig…