EXO's Love - Overdose

Ajánlott dal: EXO - Thunder, EXO - Overdose, EXO - Love Love Love

Elkésve - Thunder

… puha ajak …

… szenvedélyes érintések …

… forró lehelet …

 Reggel szörnyű fejfájással ébredtem és a telefonomért nyúltam, ami hangosan csöngött. Nem foglalkoztam vele, hogy ki az, hanem kinyomtam és a hasamra fordultam. Épphogy pihentem pár percet és a csöngő kezdett el szólni. Ingerülten pattantam fel az ágyból és magamra kaptam egy melegítő alsó, majd oda siettem az ajtóhoz.

- Mi van? – rántottam ki az ajtót és szembe találtam magamat KyunSoo-val.

- Jó volt az este, mi? – rontott be mellettem. Csak megforgattam a szemeimet.

- Most komolyan, ezért keltettél fel? – estem le mellé a kanapéra.

- Ja! – vigyorgott rám – Fogadjuk nem láttad magad? – már-már nevetett.

- Nem – lepillantottam a felsőtestemre. Teli volt karmolásokkal és harapás nyomokkal. WOW! Milyen csajt találtam tegnap este? – Oh! – nyögtem ki.

- És ahogy ki nézett… - sóhajtott fel, majd komollyá vált az arca – De hol van? – forgolódott körbe. Én is körbe fordultam, de nem láttam semmit változást a lakásomban.

- Egyedül keltem – álltam fel és indultam el a hálóba. KyunSoo is velem jött.

A szobámban is csak az én holmim kevert szanaszét. Még egy kicsit nézelődtem, amikor észrevettem egy cetlit az éjjeliszekrényen. Felvettem és elolvastam. Csak mosolyogtam az üzenetén.

- Azt hiszem, hogy őt többé nem látjuk – adtam a barátom kezébe a papírt.

- „Jó volt az éjszaka, Thunder! Villám”- amikor felolvasta a végét elnevette magát – Te nem vagy az MBLAQ tagja! Azt hiszem valakivel összekevert – nem bírta abba hagyni a nevetést.

- Te hülye! – vettem vissza a cetlit – Ez egy szójáték. A mennydörgés mindig követi a villámot, de soha nem éri el – csóváltam a fejemet, de egyben csalódott is voltam.

- Oh! – szakadt ki belőle – Várjuk, ezt mi is énekeltük! – világosodott meg.

- Szerintem, ezért írta ezt…

Már el is feledkeztem a különleges kalandomról, amikor felbukkant előttem. Most is csodálatosan nézett ki. A fekete hosszú haját magasan fogta össze és egy laza fehér ujjatlan póló és szűk fekete bőr nadrág volt rajta. Csak pár pillanatig tudtam nézni, mert el is tűnt a szemem elől. Forgolódtam párat és megláttam, ahogy megy el. Követni kezdtem.

Az egyik folyóson értem utol. Elkaptam a kezét és ő meg sem rezzenve nézett rám. Játékosan nézett, majd egy mozdulattal elszabadult tőlem és újra megindult. Nem hagytam őt és újra utána mentem, majd egy határozott mozdulattal a falhoz szorítottam.

- Nem tudsz elmenekülni – mosolyogtam rá.

- Elkéstél – pillantott mögém.

- Engedd el őt! – mondta egy hang. Hátra is fordultam és egy mérges szőke férfi nézett rám.

- Oké! – engedtem el őt.

- Bye bye, Kai! – a nő csak a férfihoz sétált, aki átkarolta és el is sétáltak.

- Elkéstem…

Függőség? - Overdose

Minden pillanatban rá gondoltam és, hogy hol lehet, és mit csinálhat. Nem bírtam ki nélküle egyetlen percet se. Vágytam rá. Azt akartam, hogy itt legyen velem, és hogy kettesben legyek vele. Már nem is tudtam elképzelni nélküle az életemet.

Nem is emlékszem, hogy mikor ittam ki az ő kedvéért a méreg poharat, de még mindig emlékszek arra a pillanatra:

„Kecses lépésekkel közeledett hozzám, majd leguggolt elém. Egy apró sebet ejtett a kezén, majd a másik kezében levő serlegbe csöpögtette a kifolyó vérét. Nem tudtam elképzelni, hogy az eddig szeretett nő most próbál megölni.

- ChanYeol, - búgta mézes-mázosan – kérlek, idd meg! – közelítette felém a serleg szélét.

- Nem – fordítottam el a fejemet.

- Nem akarsz te is örökké velem lenni? – már sírás szélén volt a hangja, ezért is erősítettem meg jobban az arcvonásaimat.

- Nem akarok én is egy szörny lenni – néztem rá gyilkos szemmel.

- Oh! – állt fel és egyet hátra lépett – akkor csak ezt hagyom itt – tette elém le az arany poharat és az eddig előttem heverő ételt és vizet elvitte.

Már nem tudtam az idő folyamát számolni, mert teljesen elgyengültem. A hideg padlón feküdtem és szemeztem az előttem lévő méreggel. Nem akartam vámpír lenni, de meghalni sem akartam. Éppen a serlegért nyúltam, amikor hirtelen fény gyúlt a sötét folyóson. Lassan közeledett felém és egy gonosz mosoly ült meg az ajkain.

- Tudtam, hogy nem bírod ki. – nevetett, majd letett egy másik arany poharat elém – Ez jobb lesz!

- Én… én… - nem tudtam beszélni, mert teljesen kiszáradtam.

- Nem kell beszélned! – jött be a cellámba, majd leült mellém és a fejemet az ölébe húzta.

- Én…,– elfordítottam a fejemet és nagy levegőt vettem – szeretlek – éreztem, ahogy a sötétség egyre jobban húz magához, de hirtelen fémes íz lepte el számat, majd azonnal ellepett a sötétség.”

Hallottam, ahogy jött felém, ezért felemeltem a fejemet. Ő csak rám mosolygott. Sietve szálltam le az ágyamról és álltam meg a rácsok előtt. Még nagyobb mosoly jelent meg az arcán.

- ChanYeol, ennyire vársz rám? – lépett be, majd maga után bezárta az ajtót.

- Igen – hajoltam rögtön a nyakához, és azonnal bele mélyesztettem a fogaimat.

- Ne ilyen hevesen – lökött el magától olyan erővel, hogy az ágyamig tántorogtam.

- Rendben – ültem le az ágyra, de már megölt az izgalom.

- Tudod, hogy én vagyok az első? – sétált felém, majd hanyatt döntött.

- Igen – leheltem és éreztem, ahogy az ő fogai mélyednek a bőrömbe.

- Jó fiú – ejtette pöszén.

Szorosan tartottam és nem akartam elengedni. Egyszerűen nem tudtam irányítani a mozdulataimat. Magam alá szorítottam és megcsókoltam. Egy pillanatig még ellenkezett, majd átadta magát nekem. Már nem önmagam voltam. A szerelem és a vér szeretetten összeforrt és egy szörnyet teremtett belőlem.

Tündér – Love Love Love

Egy ajtó volt előttem, amit üvegből faragtak. Apró színes gyémántokkal díszített volt. Ott álltál mellettem és vártad, hogy kinyissam a te világod bejáratát. Biztatásul vállamra helyezted az apró kezedet és édesen duruzsoltál a fülembe.

- Gyönyörű! – még mindig az ajtót csodáltam.

- Ha bemész, találkozhatsz velem – jelentél meg az ajtó helyén és a kilincs a te kezed lett. Gondolkodás nélkül fogtam meg a kilincset.

Egy csodálatos mesebeli világ jelent meg előttem és hozzád hasonló emberekkel volt tele, aki a szabadban szórakoztak. A világ egyik része sötétedet, míg középen még a Nap magasan járt, de az utáni részen még csak felkelőben volt az égitest. Meglepődve léptem hátra, de beléd mentem.

- Csodás, mi? – mosolyogtál, majd megfordultál és elfutottál.

- Várj! – kiáltottam utánad.

- Gyere! – hívtál, majd eltűntél az erdőbe.

Utánad siettem és amint én is eltűnt egy tisztás jelent meg, aminek a közepén egy tó volt és te ott ültél. Lassan közeledtem hozzád, de továbbra is a kék vizet csodáltad és a környékét.

- Hol vagyunk? – ültem le melléd.

- Az én világomban – egyik pillanatról a másikra már az ölembe feküdtél.

- A túl világon? – hülye kérdésemre csak nevettél.

- Nem. – a mosolyod csodálatos volt – Ez egy rejtet része a világnak – mutattál körben, majd felpattantál és a kezemet fogva futni kezdtél.

- Hova megyünk? – újabb kérdésemre már nem válaszoltál

Hirtelen megjelent egy üveg kastély, ami ugyanúgy volt díszítve, mint az ajtó, amivel ide jutottam. Te csak siettél tovább be a kapunk. Amikor beértünk egy pillanat alatt egy bál lett. Rengeteg ember szórakozott. Volt, aki bor ivott, de a legtöbben táncoltak. Én sem maradtam sokáig nézelődő, mert fogtál berántottál a tömegbe. Épphogy forogtunk egyet és arany poharat tartottál nekem. Egy húzásra megittam a méz-édes folyadékot.

színes ruhák

…

mosolygó tündéri arcok

…

a te gyönyörű arcod

…

egyre jobb hangulat

…

Hirtelen ültem fel az ágyban. Gyorsan körbe fordultam, de semmi más változás nem volt a szobámban. Csalódottan fújtam ki a levegő, majd összekészülődtem és elindultam az egyetemre. Mitológia órán a tündéreket és ilyesmi lényeket vettük, amit furcsálltam főleg az álmom miatt.

- Vigyázz nehogy átlépd a határt! – mondta egy hang, amikor éppen elhagyni készültem a termet, de sehol sem láttam. Csak meghúztam a vállamat és tovább indultam.