Karcolat #2 - Felébredés

Ajánlott dal: Jin - Awake 

Az ujjaim finoman futottak végig a növényeken. Egy mezőn szaladtam végig és a növényzet a hasamig ért. Néha fel kellet kapnom a nehéz ruhámat, hogy tovább tudjak haladni.

Menekültem

Nem akartam hozzá menni egy idegen herceghez, akiről semmit sem tudtam. Persze, apám nem értett meg. Szerinte el kell hozzá köteleznem magamat, hogy legalább megházasodjak, mielőtt eltávozok erről a világról.

Beteg voltam és már nem sok volt hátra, hogy végleg itt hagyjam ezt a gyönyörű és kegyetlen világot. Köhögni kezdtem rögtön a számhoz kaptam a kezemet. Vöröslő vérem borította a fehér bőrömet. Gondolkodás nélkül töröltem bele a hófehér anyagba és rohantam tovább. Minél távolabb a kastélytól.

Egy gyönyörű tisztáshoz jutottam a mezőn keresztül. Egy patak volt középen kéklő vízzel és körülötte zöldellő fákkal, s rengeteg virág bontotta ki a szirmait.

Egy elégedett mosollyal bogoztam ki a fűzőmet, majd amint az leesett rólam a víz felé siettem. Boldogan ugrottam bele a hűs folyadékba. Amikor kijjebb jöttem a nedvességtől rám tapadt az alsóruházatom. Boldogan dőltem le egyik fa alá, ahova elértek még a meleg napsugarak. Csukott szemekkel hallgattam a madarak énekét, és élveztem az apró friss szellőket az arcomon.

Nem kellet sok és álomba merültem, de ebből többé már soha nem fogok visszatérni.