Karcolat #17 - Spaziergang im Herbst (Séta ősszel)

   A szél lágyan ringatta fák lombjait, amiről a színes levelek lassan hullottak le, majd csatlakoztak a társaikhoz. Az egész erdő csendjét csak egy dühös ember léptei zavarták meg.

   Mérges volt és megsértett. Nem tudta felfogni az előbb történteket. Megállt, majd bele nyúlt a zsebeibe és elsőnek egy üres édesség papírt rántott ki. Eldobta.

   - „Minden rendbe.”- morogta az orra alatt az Ő szavait.

   Szüksége volt valamire, ami lenyugtatta. Megtalálta a cigijét, amire rögtön rágyújtott. Ahogy fogta a dobozt észrevette, hogy a karton dobozhoz hozzá fogott egy papír darabot. Hirtelen a dühe eltűnt és a darabot jobban megnézte.

   Nekem hiányzol! – állt rajta.

   Még egyszer Jackson csúsztatta a zsebébe, de már el is fellelkedzett róla. Jackson az ő igazi barátja, akivel most nem is foglalkozott. Neki is hiányzott a lélekfaló, de mostanában túlságosan az Őrzőkkel foglalkozott. Ahová a másik fele tartozott. Kivette a cigit a szájából, majd elnyomta.

   - Nekem is hiányzol! – továbbra is a lapot nézte, majd eltett mindent és visszaindult a házba, ahonnan nem régen menekült el.