Karcolat #10 - Vég

   A mellkasára hajtom a fejemet és hallgatom a halk szívdobogását. Finoman megérinti a fejemet, majd szép szavakat suttog a fülembe. Az eddig visszafojtott könnyek potyogni kezdenek. Lehel egy nehezet, és még jobban magához von.

- Nem lesz semmi baj – búgja halkan.

- Meg fogsz gyógyulni – emelem fel a fejemet, és letörlöm a kibuggyant vért a szájáról.

- Remélem, hogy más jobban fog bánni veled, mint én, mert csodálatos vagy – egy tincset a fülem mögé túr, majd hirtelen a földre hullik a keze…